A Mosolyország Alapítvány és az MKB Bank közös programjaként megvalósuló iskolalátogatási programja két körben próbál a fiatalokhoz szólni. Elsőként nagyszabású vetítésen mutattuk be pedagógusok számára Groó Diána: Előttem az élet című filmjét, mely a segítséggel élő gyermekek és fiatalok életét mutatja be. Második körben, a program tényleges megvalósulásakor a Mosolyország Alapítvány nagykövetei (Dr. Deák Gábor, Ferjancsik Domonkos, Jakupcsek Gabriella, Matatek Judit, Kováts Adél, Pataki Ági, Simon András) látogatnak el egy-egy kiválasztott iskolába a film szereplőivel együtt, hogy az ott tanuló fiatalok megismerhessék a segítséggel élők világát. A filmhez úgynevezett sorvezetőt is mellékelünk. Az így elkészült kiadvány célja, hogy a látogatás után is hasznos információt nyújtson és később is emlékeztesse a diákokat az ott látottakra, hallottakra.

A Mosolyország Alapítvány 2004-ben alakult. Célja a társadalmi kirekesztettség áldozatainak, e körön belül hangsúlyozottan a segítséggel élő (fogyatékos, tartósan beteg, stb.) emberek társadalmi integrációjának elősegítése, a hátrányos helyzetű emberekkel szembeni előítéletek csökkentése. A társadalmi problémák megoldása, a társadalmi kirekesztettség áldozatai integrációjának támogatása nemcsak pénzkérdés. A tenni akarók többnyire azzal a kifogással találják szembe magukat, hogy a források szűkössége nem teszi lehetővé az intenzívebb fejlődést, a hatékonyabb cselekvést. Tapasztalatunk szerint azonban a társadalom, s ezen belül az egyén szemléletének és a segítséggel élő emberekkel kapcsolatos sztereotípiáknak a megváltoztatása sokszor eredményesebb, mint sok drága és persze szintén szükséges akció. Alapítványunk e célt egyrészt egy több éven át tartó szemléletformáló médiakampány sorozattal, másrészt egy szakértők által kidolgozott

szakmai program megvalósításával kívánják elérni. A "fogyatékos <-> nem fogyatékos" szemlélettel szakítva a társadalom egészét szólítjuk meg, hiszen mindenki érintett: a segítséggel élő emberek a társadalom részeként, közöttünk élnek. Ez a hozzáállás lehetőséget ad az egymás problémáival való azonosulásra, egy toleránsabb társadalom kialakítására. A Mosolyország Alapítvány támogatóival együtt felismerte a társadalmi felelősségvállalás szükségességét és elkötelezte magát a cselekvés mellett.

Igazán hatékony és hosszú távon eredményes szemléletformálás a fiatal generációk megszólításával lehetséges. Az Alapítvány programjaival célzottan igyekszik elérni az óvodás korosztálytól kezdve egészen a felsőoktatásban résztvevő diákokat is. Részben szervezett formában direkt módon közelítjük meg őket az „Iskola-program” keretében, vagy indirekt módon, pl. az orvosi rendelőkben elhelyezett Mosolyország sarkokkal, a TCR-ekkel, egyes nekik készített, populárisnak „álcázott” de szakmailag jól megalapozott kiadványokkal, stb. Fontos célcsoport továbbá a bölcsődékben és iskolákban dolgozó szakemberek, az óvodapedagógusok, a tanítók, tanárok, szakoktatók, az egyetemi és főiskolai oktatók, valamint a hallgatók is. Célunk, hogy új ismereteket nyújtsunk számukra, s hogy megnyerjük őket együttműködő partnerként ügyünknek.

Társadalmi háttér

A Mosolyország Alapítvány számára a Marketing Centrum által korábban készített kutatás eredményeként megkérdezettek 70 százaléka úgy vélekedett, hogy a magyar társadalom nem törődik eléggé az állandó segítségre szoruló emberekkel, és mindössze 24 százalékuk szerint éppen megfelelő mértékű a társadalmi törődés. Ugyanakkor csak 1 százalék azok aránya, akik ellenséges választ adtak, mely szerint: túl sokat foglalkozik velük a társadalom.
Ami a szolidaritás tényleges megnyilvánulásait illeti, a felnőtt magyarok 43 százaléka azt nyilatkozta: előfordult, hogy pénzügyi támogatást vagy adományt adott fogyatékosokat segítő szervezeteknek, 36 százalékuk az adója 1 százalékát ajánlotta fel legalább egyszer ilyen célra, 12 százalékuk pedig legalább egyszer szervezett formában önkéntes segítséget nyújtott fogyatékkal élőknek. Végül a megkérdezettek 4 százaléka rendszeresen, harmada pedig alkalmanként önkéntes munkát vállalna egy fogyatékosokat segítő szervezetben.

Összegezve: nincs nagyon nagy baj a magyar társadalom segítséggel élők iránti szolidaritásával. Az adatok legfőbb tanulsága az, hogy tudatosítani kellene: a fogyatékkal élők állandó segítségre szorulnak, egy-egy egyedi gesztus nem oldja meg a gondjaikat.

A Mosolyország Alapítvány elsődleges célja a segítségre szoruló embertársainkkal kapcsolatos társadalmi vélekedések javítása, alakítása. Ezzel kapcsolatban először is azt kívántuk felmérni, hogy a 18 évnél idősebbek közvetlen környezetében mekkora a segítségre szorulók aránya. A megkérdezettek 13 százaléka azt nyilatkozta, hogy van mozgássérült családtagja, és 32 százalékuk számolt be arról, hogy a szűkebb-tágabb, de közvetlen ismeretségi körében vannak mozgássérültek. A látássérültek esetében 23 százalék ugyanez az arány, az egyéb segítségre szorulók (hallássérült, daganatos stb.) körében pedig 25 százalék. Értelmileg sérültekről, epilepsziásokról vagy autistákról viszont ritkábban számoltak be a megkérdezettek (14%). Mindent egybevetve a megkérdezettek 45 százalékának él egy vagy több állandó segítségre szoruló a közvetlen környezetében.
Segítségre szoruló családtagról a megkérdezettek 27 százaléka számolt be: 19 százalékuk egy féle sérülést említett, 6 százalékuk kétfélét, 2 százalékuk pedig három- vagy négyfélét. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden ilyen esetben egynél több segítségre szoruló családtagról van szó, hiszen a sérülések nagyon gyakran halmozódnak.

A rokoni körből a megkérdezettek 28 százaléka említett segítségre szorulókat: 21 százalékuk egy félét, 6 százalékuk két félét, 1 százalékuk pedig ennél többfélét is. Itt azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy sokan szinonimaként használják a „család” és a „rokonság” fogalmat, tehát gyakran ugyanarra a segítségre szoruló személyre gondoltak a két kérdés kapcsán. Ezt is megfontolva azt mondhatjuk, hogy a 18 évnél idősebb magyarok 41 százaléka tart számon a szűkebb-tágabb rokonsági körében segítségre szorulókat.

A barátai körében a megkérdezettek 13 százaléka említett segítségre szorulókat, a munkatársi, ismerősi körében pedig 24 százalékuk. A teljes ismerősi kört együtt nézve a felnőtt magyarok 28 százaléka tart számon legalább egy segítségre szoruló személyt.

A megkérdezettek 70 százaléka úgy vélekedett, hogy a magyar társadalom nem törődik eléggé az állandó segítségre szoruló emberekkel, és mindössze 24 százalékuk szerint éppen megfelelő mértékű a társadalmi törődés. Ugyanakkor csak 1 százalék azok aránya, akik ellenséges választ adtak, mely szerint: túl sokat foglalkozik velük a társadalom.

Fentiekből egyenesen következik, hogy az átlagemberek számára a saját tapasztalaton alapuló, önállóan átélt élmények segítik a szemléletváltozás folyamatát. A jövő felnőtteit, a jövő döntéshozóit pedig még az iskoláskorban célszerű megismertetni a segítséggel élők mindennapjaival.